A jelenlegi kisebbségvédelmi rendszerből hiányzik egy komplex, a kisebbségek jogállását szabályozó törvény. Ezért elfogadjuk ezt a törvényt, amely pontosítja és összegyűjti a nemzeti közösségek alkotmányos jogait, bevezeti a szükséges definíciókat és kategóriákat, és megteremti a lehetőséget a jobb minőségű érdekérvényesítésre.

​

Elfogadjuk a Kisebbségi Kulturális Alapot szabályozó törvény módosítását úgy, hogy egyszerűbbé váljon az ügyintézés, gyorsabb legyen a pénzmozgás és megerősödjön a kisebbségek szerepe a döntéshozatalban. Az elhúzódó folyamatok és a bürokrácia elriasztják a kisebbségi szervezeteket és gondokat okoznak a működésükben.

​

Kijavítjuk a kisebbségi nyelvtörvény vonatkozó rendelkezéseit úgy, hogy a nyelvi jogokat a nyelvhasználathoz, és ne a nemzetiséghez kössük. A jelenlegi rendszer anomáliákhoz vezet (felesleges jogok, illetve hiányzó jogok). A törvény betartásának érdekében kétnyelvűségi támogatási rendszert hozunk létre.

,

Helyretesszük az államigazgatási szervek közötti feladatelosztást a kisebbségi jogok terén úgy, hogy azok az állampolgárok érdekeit szolgálják, és ne legyen felesleges bürokrácia. Ma káosz van az egyes minisztériumok között, egyes feladatokat nem is lát el senki. Javasoljuk, hogy erősítsük meg egy minisztérium kompetenciáit a téren, legyen az az igazságügyi tárca vagy a kormányhivatal, és erősítsük meg a kisebbségi kormánybiztos kompetenciáit is.

​

Jóváhagyjuk a szlovákiai goral közösség kérvényét a nemzetiségként való elismerésükre. Ez a közösség az utolsó nagyobb, még el nem ismert nemzetiség az országban. A nemzetiségi státuszra azért van szükségük, hogy megőrihessék kultúrájukat, nyelvüket és létrehozhassák saját iskoláikat. Most van az utolsó esélyünk ennek az egyedülálló kultúrának a megmentésére.

Az európai forrásokat hatékonyabban kell lehívnunk, úgy, hogy a projektek

a partnerek szükségleteit kövessék, ne a központ prioritásait. A régióknak kell meghatározniuk, mire van szükség, nem a minisztériumi hivatalnokoknak. Megnöveljük a régiók által közvetlenül irányított pénzügyi mechanizmus, az Integrált Területi Befektetések (IÚI) költségvetését a projektalapú finanszírozás rovására.

​

Csökkentjük a pályázók adminisztratív megterhelését az európai pénzek területén. A projekteket kétkörös rendszerben bíráljuk el, hogy a településeknek ne kelljen olyan dokumentációba fektetniük, ami végül nem vezet támogatáshoz. Az ellenőrzések esetében a teljesítésre koncentráljunk, minimalizáljuk a formális kritériumok fontosságát az elbírálás során.

​

Végrehajtjuk az önkormányzati reformot annak érdekében, hogy azok hatékonyabban működjenek. Megváltoztatjuk az adómixet, visszaállítjuk az elmúlt évek során felborult egyensúlyt az állam és az önkormányzatok között. Az önkormányzatok elaprózottságának okán támogatni fogjuk azok önkéntes municipalizációját. Megerősítjük az ún. településrészek jogkörét és a kis települések egyesülését motiváló intézkedéseket vezetünk be.

​

Megújítjuk a leszakadó régiók felzárkoztatását támogató (ún. NRO) programot,

hogy ezek a járások is továbbfejlődhessenek. Új, komplex mutatót vezetünk be annak kiértékelésére, melyik járások képezzék az NRO részét, további forrásokat csoportosítunk a programhoz és megreformáljuk annak irányítását. Az NRO-törvényt egyesítjük a régiófejlesztési törvénnyel, hogy jobban koordináljuk az állam lépéseit ebben a témában.

​

Racionalizáljuk a Régiófejlesztési Minisztérium feladatkörét. A minisztérium fő feladata az kell, hogy legyen, hogy gazdaságilag fejlessze a régiókat. Az ezzel össze nem függő témákat (mint az IT vagy az energetika) kiszervezzük a minisztérium alól, az azzal összefüggő, de most másutt lévő támákat (mint a gazdaságélénkítés és a romák felzárkóztatása) viszont ideszervezzük.

A roma közösségek témájának saját képviselőre van szüksége a kormányban, ami egyaránt elérhető egy tárca nélküli miniszteri pozíció létrehozásával, vagy a téma beosztásával egy másik minisztériumba. A mai helyzet ugyanis azt eredményezi, hogy a témának a kormányban nincs igazi ura, a kormányfő napirendjében pedig képtelen felvenni a versenyt a többi témával.

​

Bebiztosítjuk a terepmunkások fennakadás nélküli munkáját, sőt annak kiterjesztését is, legyen szó a szociális terepmunkáról, a közösségi központokról vagy a többi programról. Ezek jelentik ugyanis a helyi sikerek kulcsát. Új programok próbálgatása, létező projektek megduplázása helyett hosszútávú, átlátható, megállás nélküli programok működtetésére koncentrálunk.

​

Megkezdjük az integrációs intézkedések átcsoportosítását az állami költségvetésbe. Nem finanszírozhatjuk őket hosszútávon európai pénzekből –  ezek ugyanis nem csak, hogy átmenetiek, de hatalmas adminisztratív terheket rónak az őket lehívókra. Az egyik első ilyen projekt a helyi polgárőrség, a MOPS projekt lehet, amely átkerülhet az állami költségvetésbe.

​

Megerősítjük a kora gyerekkori fejlesztési programokat a mélyszegénységben élők számára, beleértve az Ómama program kiterjesztését az országos szintre, és a közösségi központok ilyen irányú átszevezését is. A kora gyerekkori fejlesztés a legjobb befektetés. Az óvodáztatással kombinálva lehetőséget adnak a többgenerációs szegénységben felnövő gyerekeknek a kitörésre a szegénységcsapdából.

​

Az államnak megfelelően pontos adatokra van szüksége a roma közösségekkel kapcsolatban, beleértve az olyan sikeres kutatássorozatok folytatását is, mint az EU SILC MRK és a Roma Közösségek Atlasza. Ezek a kutatások nem lehetnek az európai pénzes finanszírozási ciklus foglyai. Az Atlasz-kutatást folytatólagosan, mindig aktuális adatokkal kell végrehajtani.

Tovább dolgozunk az óvodáztatás kiterjesztésén minden gyerekre - már három éves kortól. Bevezetjük az óvodák normatív finanszírozását, beleértve a magánintézményeket is. Megkönnyítjük az új óvodák kiépítését is a bürokratikus akadályok elhárításával. Azokon a településeken, ahol alacsony az óvodáztatás, támogató programokkal szólítjuk meg a családokat.

​

A szegregáció elleni harcban egy olyan monitorrendszert építünk ki, amely képes jelezni a problémás eseteket. Támogatóprogramot indítunk azon települések és iskolák számára, amelyek fel akarják számolni a szegregációs praxisukat. Az iskolaügynek e téren erős akaratra van szüksége, amelyet jól kell kommunikálnia az iskolák és a fenntartók felé is.

​

Radikálisan csökkentjük a speciális iskolába járó gyerekek számát, különös tekintettel a roma gyerekekre. Azok, akiket indokolatlanul átsorolunk ebbe a rendszerbe, egy életre elveszítik a siker lehetőségét. Hogy ezt megakadályozzunk, szükség van a diagnisztikai központok reformjára és az egyes diagnózisokkal való visszaélések felgöngyölésére is.

​

Megerősítjük a nemzetiségi oktatásügyet és hozzáigazítjuk az aktuális elvárásokhoz, valamint a gyerekek szükségleteihez. Létrehozzuk a kisebbségi iskolák hálózatának térképét, hogy jobban megértsük és menedzselni tudjuk az oda járó gyerekek áramlását. Megerősítjük a szlovák nyelv idegennyelvi módszertannal történő oktatását a nemzetiségi iskolákban.

​

Belefogunk a roma nemzetiségi iskolák kiépítésébe. A fő akadályt a roma nyelven beszélő pedagógusok, illetve tankönyvek hiánya jelenti, ezért átmeneti kivételekre van szükség ezek terén, hogy beindíthassuk az iskolák megszervezését. Megoldást jelentene az is, ha kiterjesztenénk a roma nyelven történő tanulás lehetőségét a pedagógiai főiskoláinkon.